Versek

Csak bámultam a képed,
Olyan kurva nagy ez a végtelen,
Miért vagyok az egyetlen a Földön,
Aki veled együtt lenni képtelen.

Mert néha hányok, úgy hiányzol,
Más nők csak seggek, mellek és nagy fejek,
Jó lenne együtt nevetni újra,
Hogy köpik egymást szembe a minta emberek.

Üvölts,
Csak halljam, hogy élsz legalább.
Siess! Gyerünk!
Szökjünk meg! Induljunk már!

Rohanj! Ne félj!
Hátha majd nem látja senki!

Csak én
Hogy mennyire szép,
Hogy mennyire más,
Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem,
Ez az orr, Ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.
Mert ez egy elbaszott szerelem!
Micsoda elbaszott szerelem!

Talán máskor,
Lélegeztetnélek szájba szájból,
Mint egy fuldokló az élet vízében,
Beleivott, s csalódott hitében,
Közel vagy hozzám mégis távol!

Egy szó, egy pillanat, mosolyogsz,
Ez a szívemben marad! És ennyi!
Ölelhet sok nyálas, faszfej,
Egyik sem fog úgy szeretni,

Mint én!
Mert ennyire szép,
Mert ennyire más,
Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem,
Ez az orr, Ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.
Mert ez egy elbaszott szerelem.
Micsoda elbaszott szerelem.

Csak bámultam a képed…
Olyan kurva nagy ez a végtelen,
Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem.
De most még téged látlak

Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Ott van a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken,
Kérlek, ne magyarázd meg nekem!
Mert ez egy elbaszott szerelem.
Micsoda elbaszott szerelem.