Versek

… Magamra hagytál a sötétségben,
Keserűségben s szenvedésben.
Tekinteted korbácsként ver engem,
Mélyen gyűlölsz, s ellököd kezem…

Ölelj át, mond azt végre hogy szeretsz,
Nem bírom ki tovább, hogy így megvetsz.
Ne büntess rideg némaságoddal,
Átlátszó, színpadi közönyöddel.
Ne tedd ezt velem, ölelj át végre,
Szeress úgy mint soha, SZERESS VÉGRE!
Hiányzol pedig itt vagy mellettem,
Miért nem fogod hát meg a kezem?
Miért taszítasz el, miért gyűlölsz?
Látom szemedben, hogy egy nap megölsz.
Pedig csak szeretetedre vágytam,
Miattad kínok kötelén lógtam.
Magamra hagytál a sötétségben,
Keserűségben s szenvedésben.
Tekinteted korbácsként ver engem,
Mélyen gyűlölsz, s ellököd kezem.
Látom, hátrálsz előlem a fénybe,
Hazudsz s nem nézel a szemembe.
Tekintetem láttán elfehéredsz,
Te féreg! Egész testedben remegsz!
GYŰLÖLLEK! ellököm mocskos kezed,
Segítséget vársz, félted életed.
Nincs már bocsánat, nincs már kegyelem,
Hát nem emlékszel mit tettél velem?
Most már hiába szeretsz, ölelsz,
Az életednek úgy is vége lesz!
Undorodom, porba taposlak,
Bámullak szüntelen és sajnállak.
Gyűlöllek, de legbelül szeretlek,
Tönkre tettél, de mégis szeretlek.
Szeretlek s közben átölellek,
Átölellek mert mégis SZERETLEK!