Versek

Hogy miért gyűlöllek téged annyira?
Csupán mert hazug szíved minden szava
Az őszinteséget kiölte belőle az élet maga.
Pedig egykor őszintén szerettelek téged
A világon bármit megtettem volna érted
Pedig annyit sem érdemelnél, hogy gyűlöljelek.
Most hibáimért magamat gyűlölöm a legjobban
S nem értem, miért hagytam magam.
De egykor biztonságot éreztem karjaidban
Ha átöleltél a világ megszűnt valóban
Ha ott voltál velem, én boldog voltam
De későn jöttem rá, nagyot hibáztam.
Rég nem hittem neked, mégsem hagytalak elmenni
Naivan reméltem, egyszer meg tudsz változni
De a valóságban, ez sosem fog bekövetkezni
Mert te inkább szeretsz másnak látszani.
A valódi énedet talán nem ismeri senki sem
Még az is lehet, hogy te magad sem
A sok hazugság eltörölte elmédben.
Nem szeretlek már, mégis sajnállak
Látom szemedben, mennyire boldogtalan vagy
S félek, egyszer csak magányos maradsz
Mert az igaz barátokat te lököd el magadtól
A haverok pedig, majd mennek maguktól.
Hatalmasat csalódtam benned
Én nem ilyennek ismertelek meg
Bár régebben is hazug voltál
De most még rosszabb irányba változtál
Hiába tudod, nem érdekel egyáltalán
Akkor engem miért is érdekeljen már?
Te voltál az, ki összetörte szívemet
Bizalom helyett, csak hazudoztál nekem
Utoljára mégis azt mondtad, szeretsz engem
Én megkérdeztem, akkor miért nem vagy velem?
Nem tudom, csak ennyi volt a felelet
S akkor jöttem rá, részedről sosem volt ez szerelem.
Azóta bennem is megváltozott valami
Úgy érzem, már sosem tudnálak szeretni
Hiába is szoktunk még találkozni
Az utolsó szikrát is kiölted belőlem
Gyűlöletté vált minden egyes érzelem
S nem azért gyűlöllek, mert nem szerettél engem
Hanem mert hagytad, hogy én szeresselek.

(Ez a vers tényleg a szívemből szólt. De én nem gyűlöllek, mert a gyűlölet, is azt jelenti fontos vagy nekem. Pedig becsaptál, nem egyszer százszor. De ez már csak múlt, akár csak te. Ma már tudom, ezen is túl kellet esnem. Viszlát, volt szerelmem)